Hettinger Ágnes és Ujvári Ferenc

Sashalmi Könyvtár, Krúdy-terem, 2017. február 2.
 „CSODÁS TERMÉSZET” Hettinger Ágnes festőművész kiállítása és
"VERS A LELKEM" címmel Ujvári Ferenc szerzői estje a Sashalmi Könyvtár Krúdy-termében. (Ősbemutató.)
A könyvtár nevében Goldoványi Zoltán vezető köszöntötte a vendégeket, szereplőket és a közönséget.
Házigazdaként, M. Jankó János mutatta be az est szereplőit, és mondta el elkövetkezendő programokat.
Az est levezetője Király Lajos író, költő, műfordító, a Krúdy Kör elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja. Közreműködött Király Lajos, a szerző, énekkel Ambrus Edit, Székely népdalokkal.

Különleges est várt a meghívott vendégekre, közönségre. Elsősorban a festőművész bemutatására is gondolok, - Hettinger Ágnes -, aki itt a könyvtárban először állította ki a festményeit minden kiállítási felületet felhasználva.
A kiállítást a kiállító barátnője, Vagyoczky Katalin méltatta, nagyon is rutin-szerűen, felkészülten. Ahogy mondta a bevezetőben: "...nekem nem is kellene megszólalnom, a festmények önmagukért beszélnek. Állítom, hogy ezek a festmények a maguk kifejező erejükkel, külön költemények, akár a versek, mint ahogy a költő azokat megkomponálja, szép költői szavakkal versbe önti, hogy elvarázsolja a hallgatóságot, a közönséget. Hettinger Ágnes a belső lelkivilágát is színekbe komponálta meg, színvarázzsal köti le a kedves tárlatlátogató figyelmét, szívét, lelkivilágát, akármilyen témához nyúl, ezek mind egyediek, Hettinger Ágnes alkotásai...”
Vagyóczky Katalin talán késő éjszakába nyúlóan tudta volna szakszerűen ecsetelni az itt látott, kiállított alkotások szépségét, festőművészi értékét. E szép kiállításhoz csak gratulálni lehet. (Kanizsa)
Az irodalmi részben Király Lajos, a Krúdy Kör elnöke, mint házigazda, Ujvári Ferenc bemutatását úgy kezdte:
- ...Ujvári Ferenc Kecskemétről jött föl, ott ismertem meg a Montázs Magazin antológia bemutató esten. Versmondónak ismertük meg, sokáig nem tudtuk, hogy verseket is ír, eddig jól titkolta. Most itt a különböző stílusban írt verseiből színház szerűen mutatunk be válogatást és közben  Ambrus Edit Székely népdalokból ad elő, színesíti, teszi nívósabbá az estet. A versek között megtalálható, szabad vers, rímes, képszerűen láttató, egyéni látásmódot közvetítő vers is.
- Feri, kérdésem, hogy hol születtél, volt-e valaki, aki a családban irodalommal foglalkozott, művészi vénával rendelkezett? Mikor kezdtél verseket írni?
- Kecskeméten születtem 1948-ban, művészi vénával senki nem rendelkezett, apám korán meghalt és az általános iskolában inkább versmondással foglalkoztam, vagy ezzel foglalkoztattak. Ma is ezt tartom elsődlegesnek. A versírással 60 éves koromban kezdtem el foglalkozni. Én nem dicsekszem azzal, hogy már gyerekkoromban írtam, a versmondás az erősségem, így adom át a költők gondolatát, mondanivalóját a közönségnek.
Színház szerűen jöttek a versek, különböző téma-blokkokban, Természet, Alkalmi, Szívügyek, Szösszenetek és haikuk, majd zárásként, Záró gondolatokkal zárta az est versfelolvasást Ujvári Ferenc, aki nagy tapsot kapott a szépszámú közönségtől. Az egyes blokkok között Ambrus Edit jól kiválasztott Székely népdalokkal hidalta át a szövegek közötti hangulatot, ezzel emelve az est színvonalát.
Végül megtudtuk Ujvári Ferenctől, hogy 2017 őszén várható az első verses kötet megjelentetése.
A közönség akár a festőművész - Hettinger Ágnes - csodálatos festményeiben gyönyörködhetett el, majd Ujvári Ferenc különleges hangulatú verseivel lehetett gazdagabb, természetesen a versmondó szép orgánumával megspékelve... Gratulálunk az „ősbemutatóhoz”... (Versek alul olvashatók.)
M. Jankó János: Elvarázsolt állapot című versét záróversként olvasta föl.

Tudósító: Kanizsa József
Fotó: Goldoványi Zoltán, Kanizsa József


UJVÁRI FERENC:
VERS A LELKEM

A vers, az lobogjon, szálljon,
A kékségig meg sem álljon.
Vigye el szívem bánatát
Messze, túl a hegyeken át.

A vers a lelkem, én magam vagyok,
Ki a világnak valamit adok,
Örömet libbenő lepke szárnyon,
Az emberi szívre rátaláljon.

                        UJVÁRI FERENC:
HANGOZZÉK VERS

Próbálok hangot lehelni
A néma versbe,
Szivárogjon be, mint tél végén
Az olvadó hólé a földbe,
Minden szívbe, fejbe.

Szépítse a lelket,
Mint otthonát a gondos anya,
Hisz a léleknek annyi gondja, baja.

Ahogy a kopasz fákra,
A lassan zöldülő mezőre
Rak a tavasz színes virágokat,
Úgy hulljon a napi rohanásban
Megfáradt ember

Lelkére a szép gondolat.